A fák szimbolikája

Az almafa a nagylelkűség és a bőség jelképe. Évszakról évszakra újra virágzik, emlékeztetve a megújulásra és az élet körforgására. Olyan élő emlékhelyet teremt, amely szeretetet és védelmet sugároz.

A mandulafa a remény és az újrakezdés szimbóluma. Tél végén elsőként virágzik, hirdetve a tavasz eljövetelét és az élet megújulását. Törékeny, rózsaszín virágai az élet szépségére és a kitartás erejére emlékeztetnek.

A tölgyfa az erő, a bölcsesség és a kitartás jelképe. Szilárdsága és hosszú élettartama a védelmet és az örökséget idézi, igazi támaszt jelentve generációkon át.

A fügefa a bőség és a bölcsesség jelképe. Erőteljes, védelmező lombja és éltető gyümölcsei a belső gazdagságot, a harmóniát és a tudás megosztását szimbolizálják.

A magnólia a méltóság és a belső erő jelképe. Korai virágzása a megújulást hirdeti, finom, mégis erőteljes virágai az örök eleganciát és a kitartó szeretetet szimbolizálják.

A rózsabokor a szerelem és a szépség jelképe. Finom virágai a gyengédséget és a szenvedélyt idézik, míg tövisei a megpróbáltatásokra emlékeztetnek. Évről évre újra virágba borul, így az élet körforgását és a szeretet kitartó erejét szimbolizálja.

A fenyő a kitartás és a hosszú élet jelképe. Örökzöld lombozata az erőt és a stabilitást szimbolizálja, mint egy időtlen őrző, amely védelmet és nyugalmat sugároz minden évszakban.

A fikusz a bőség és a stabilitás jelképe. Sűrű lombja és erőteljes növekedése a jólétet és a harmóniát idézi, miközben biztonságot és támaszt nyújt a környezetének.